A játszma, amelyben Morphy sötétként is fényt gyújtott

A digitális tábla felvillant, Géza bácsi hangja pedig úgy csendült, mintha egy régi krónika került volna elő egy poros újság hasábjairól:

„Gyerekek, 1857-ben járunk. A 19. századba utazunk vissza, amikor Paul Morphy és Louis Paulsen a világtörténelem egyik legizgalmasabb és leglegendásabb meccsét játszották. Azt hiszem, Morphy előre látta a kombinációk végét.
Alarik, ülj ide velem szemben – te leszel a feketével!”

A szóbeszéd szerint Paulsen olyan lassan gondolkodott, hogy Morphy néha negyedórákat várt egy-egy lépésre…
De Morphy?
Ő volt a villám. A zsenialitás, aki már akkor látta a teljes mattképet, amikor más még azt sem döntötte el, melyik futót mozdítsa ki először.

A parti kibontakozott a képernyőkön: a csapdák, a feszültség, a támadások íve mind ott táncolt előttünk, mintha maga Morphy terelné a kurzort. És a végén blikkfangos, elegáns győzelem született a sötét oldalról, pontosan úgy, ahogy 168 évvel ezelőtt, ott, a távoli New Yorkban, a sakktörténelem ködös régmúltjában.

Miért fontos ez a Tekergőben?

Mert online is ugyanaz a varázslat történik:

a sakk nem csupán játék – élő történelem. Élmény. Közösség.

És amikor Géza bácsi tanít, a régi tűz újra lüktet a pixelek mögött.
Mi pedig ott ülünk a fényükben, és részesei vagyunk valaminek, ami túlmutat rajtunk.

Köszönjük, Géza bácsi!

A Tekergő Sakk Klub ma kicsit visszautazott 1857-be, és bár a világ online pörgött tovább, a táblák fölött ugyanaz a régi varázs lebegett:

A sakk varázsa, amely összeköt generációkat, időket és embereket – akár képernyőkön és országhatárokon át is.