Részletek a levélből:

 

“Én a Károlin tapasztaltam meg először azt, hogy milyen, amikor egy pozitív tanulmányi közegbe kerül az ember. Az ott töltött három éve teljesen átformálta a gondolkodásomat, önbecsülésemet és elindított egy úton. A középiskolás éveim szörnyen alakultak, aminek a mai napig hordozom a következményeit. Öt év kínlódás, bukások, küszködés, lázadás, bullying diákok/tanárok részéről – teljesen megutáltam a tanulás minden formáját. Nem akartam tovább tanulni, mindig úgy voltam vele, alig hármas átlaggal mit akarok én egyetemen…

 

Aztán négy évvel érettségi után a gyártószalagról sikerült bejutni a Károlira pótfelvételin. Nem kommunikáció-médiára akartam menni, mert nekem a kommunikáció mindig szorongással járt, főleg a nyilvános beszéd. De pont ezért választottam ezt a szakot, hogy kilépjek a komfortzónámból.

 

Az első kristálytiszta emlékem épp az Ön órájához köthető. Le kellett írni, hogy szerintünk mit jelent a globalizáció. Fogalmam sem volt, ott ültem a papír mellett, életemben nem hallottam még ezt a kifejezést. Az alapján raktam össze, amit a többiek megfogalmaztak.

Aztán ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább megtapasztaltam a saját értékeimet és képességeimet, amivel addig nem igazán voltam tisztában. (…) Ehhez a jellemfejlődéshez Ön és más tanárok is jelentősen hozzájárultak. Emlékszem, volt több olyan óra is, amikor előadást tartottam, gyakorlatilag felolvastam mindent, annyira szorongtam, Ön meg megdicsért, hogy milyen jó volt. Sosem értettem, miért, de ezek az apró gesztusok is építették az önbizalmamat. A pszichológia szerint az ember énképe javarészt a külső visszajelzések alapján épül – tehát ha valakinek konzekvens módon pozitív megerősítést adunk, előbb-utóbb beépül az énképébe.

 

Én Önre mindig így gondolok vissza, hogy pozitívan formálta az énképemet.

 

Azt sem felejtem el, hogy mindig felnéztem Önre a szókincse, műveltsége és humora miatt. Ön egy olyan tanár, akivel könnyű megtalálni a közös hangot, megvan benne a kellő empátia, de emellett kellően szigorú és következetes is. Én ezt nagyra becsülöm, mert azt tartom igazán jó pedagógusnak, aki képes mérlegelni a fontos és kevésbé fontos dolgok között. Képes pozitív visszajelzéseket adni egy sematikus előadásra, ahol az előadó felolvassa az anyagot – de vizsgán megköveteli a felkészültséget. Ön az egyetlen, akinek a tárgyát újra fel kellett vennem egy másik szemeszterben, de erre is jó szívvel gondolok vissza.

 

Én 2019-től egészen mostanáig a sportmédiában dolgoztam, vezetőként. Sosem gondoltam volna, hogy valaha idáig eljutok. (…) Vezetőként mindig az etikus újságírást hangsúlyoztam, amit a Károlin tanultam. Arra törekedtünk, hogy új embereket fedezzünk vagy építsünk fel a sportmédia számára, hogy ne ugyanazok a nevek forogjanak, mint az edzőkeringőben a magyar bajnokságban. Ebben egészen nagy sikereket értünk el.

Ez mind-mind annak köszönhető, amit a Károlin kaptam Önöktől – leginkább emberileg.

 

A szakmának tényleg csak az alapjait lehet megtanulni egy alapképzésen, de nagyon jó alapokat kaptam. Formálták a gondolkodásomat, a személyiségemet, és én ezt mindig igyekeztem továbbvinni – szerencsére számos kiváló szakembert találtam magam mellé, akik hasonlóan gondolkodnak. Ezért hálás leszek Önnek és az egész Károlinak. Talán még mindig betanított munkás lennék a Károli nélkül…

Remélem, Önnek jól alakul az élete. Gratulálok a Tekergő Tanodához, nagyon jó kezdeményezésnek tartom. Szeretném is biztatni, hogy csinálja, legyen minél több tanítványa, mert Ön azon kevés pedagógusok egyike, akik hatással lehetnek egy komplett életút alakulására. És az jó, ha nyomot hagyunk másokban “

 

Szívből köszönjük a levelet. Az ilyen megerősítések sok-sok időre adnak muníciót a küldetés folytatásához.

Balázs, csak így tovább!