A gyermekek, legények fehérbe öltözve indultak szerencsét “varázsolni” a “kotyolás” szokásában, és bizony játékosan meg is fenyegették a ház népét, hogy ha nem kapnak szalonnát, levágják a gerendát is. Apróbb ajándékok, tehát szíveslátás esetén azonban bő állatállományt és bőséges termést énekeltek a gazdának.

A Luca-búza elvetése kézzelfoghatóvá teszi a hagyományokról tanultakat. Mezőgazdasági boltban egy marék búzát szerezve szép zöld gabonát nevelgethetünk Szentestéig, mely a karácsonyi asztal dísze lehet.

Az is kiderül az órákon, hogy honnan ered a mondás, miszerint lassan készül, mint a Luca széke, ahogy az sem marad titok többé, hogy mi köze volt a napfordulós estéhez a máknak.

A régiség lányai izgatottan varázsolták magunknak a jövendőbelit: vagy gombócokba, vagy pogácsába rejtették az ismerős fiúk nevét, máshol pedig cédulákra írták fel a neveket, ebből pedig minden nap egyet elégettek anélkül, hogy megnézték volna az írást rajta. Végül egyetlen cédula maradt Szentestére, amit akkor kibontva megtudták leendő párjuk nevét.

Mi szövegek olvasásával, mesével és zenehallgatással hozzuk közelebb a hagyományt, kinek-kinek életkorához mérten, utána pedig játékos feladatokkal ellenőrizzük a szövegértést.

Jó ötlet a gyerekekkel közösen a Luca-naptár készítése is, ami a karácsonyig tartó időszakot öleli fel, és a régi megfigyelések szerint lehet belőle következtetni a következő év összes hónapjának időjárására. Hogy működik-e? Próbáljátok ki Ti is! 

Ezzel a blogcikkel szeretettel és tisztelettel adózunk Molnár V. József néprajz kutató, grafikusművész, 1956 -os szabadságharcos emlékének.