A középpontban Márton legendája állt a koldussal, illetve a naphoz köthető népszokások, megfigyelések. Házi feladatként ez utóbbiakhoz kell rajzot készíteni.

Főleg német és francia területeken élő diákjainkat biztatjuk, hogy osszák meg külföldi közösségükkel Szent Márton magyar vonatkozásait is. Ezeken a vidékeken ugyanis kiemelt fontosságú szent Márton, aki mind Magyarország, mind Franciaország patrónusa, védelmezője. Németországban hagyományosan lampionos felvonulást szerveznek a tiszteletére, Márton-napi, kisember formájú kaláccsal és punccsal ünnepelnek, másutt Martinshörnchent készítenek.

Márton 317-ben vagy 316-ban született Pannónia tartomány Savaria nevezetű városában, ami nem más, mint a mai Szombathely. Francia legendák szerint hun királyi vér csörgedezik ereiben.

A hősies, mégis alázatos Márton fordulatos életútja példaértékű, hiszen a gyermekek megismerhetnek egy olyan katonát, akit nem a harc érdekel, hanem katonasága alatt is az elesettek segítésével foglalatoskodik.

Márton Krisztus katonájaként végül a püspöki hivatásnál köt ki, bár mindent megtesz, hogy ne kelljen ilyen fényes címet viselnie. Mikor az érte rajongó közössége ennek ellenére egyházi méltósággá akarja választani, elrejtőzik egy libaólban, csak sajnos a libák harsány gágogása elárulja rejtekét.

Így aztán már semmi nem mentheti meg az alázatos szívű Mártont a püspöki életúttól.

Márton napjához számos népszokás kötődik:

• Történetére emlékezve libát ajánlatos fogyasztani párolt káposztával körített szaftos sültek és leves formájában, hogy jólétben éljünk a következő évben. “Aki Márton napján libát eszik, egész évben nem éhezik”.
• Megnyílnak az újboros hordók is, hiszen azt, aki Márton napon spicces lesz az idei bortól, kerülni fogják a gyomorbántalmak és a fejfájás a jövendő esztendőben.
• Aki álmodik Márton napján, eleink szerint boldog lesz.
• Márton napja az ún. kisfarsang idejét zárta le dús lakomákkal és mulatsággal, hogy átadja helyét a böjtölő, visszahúzódó karácsonyvárásnak, az Ádventnek.
• November 11.-én, ezen a napon zárult le a mezőgadsasági év is. Az állatokat behajtották a téli fagyok elől, elkezdődött a ház körülre korlátozódó, begubózó téli negyed(év).
• Teregetni és mosni Márton napján nem volt szabad, a jószág pusztulását okozhatta a hiedelmek szerint.
• A gazdáknak Márton-vesszőt ajándékoztak, melynek több ága volt. Azt tartották, ahány ág, annyi malac lesz az új évben.
• Fontos szokás volt még az időjóslás: számos mondás rögzíti a korabeli megfigyeléseket, igazságokat. “Ha Márton sáros lovon jön, kemény lesz a tél”, “ha pedig Márton fehér lovon jön”, tehát havazik, könnyű telet saccoltak.
• A liba mellcsontjából is jövendöltek: a hosszú, fehér csont bizony kemény, jeges, havas telet jelzett.
  
  Az év rendjében közeledünk Luca napja és a Napforduló felé, aminek eléréséig egyre sötétebbek a napok, hidegebbek az éjjelek.