A hagyományos világban mindennek megvolt a helye és ideje. Az idősnek szüksége volt a fiatalra, de a fiatalnak is az idősre.

Ma már a modern társadalmakban szétforgácsolódva, legjobb esetben is “nukleáris” családokban élünk, papa-mama-gyerek(ek) felállásban, s így külön küzd a fiatal, külön az öreg.

Sokszor tűnödöm, amikor olyan vidéken járok, ahol még egyben van a nagycsalád, egyben van a közösség. Ahol nem ciki, hanem elvárás a szülői ház környékén maradni. Minden ilyen helyen szerényebb az élet, kevesebbet keresnek az emberek, de néha úgy tűnik, hogy mindezzel együtt is sokkal boldogabbnak tűnnek, mint a “modern” világban.

Rajtunk, szülőkön a világ szeme, mi alakítjuk a jövőt azzal, hogy milyen értékeket, milyen világot adunk át gyermekeinknek, hiszen ők a mi szemünkön keresztül ismernek meg mindent, ami a Földön és az Égben létezik.

A kép forrása: Fehérné Dancsi Mária, FB